2023. jún. 30.

Az albedó, és ami mögötte van

Nyári hőterhelések és vízhiányok

2021. jan. 31.

Az erózió rejtett költségei, meg az unkák

A Taktaközi öntöző főcsatorna kotrása nyomán elpusztult állatok esete számos kérdést vet fel - nem csak a kotrási művelet mikéntjével kapcsolatban, de azokra a tényezőkre vonatkozóan is, amik a tevékenységet egyáltalán szükségessé teszik. 


Múlt év végi hír volt, hogy a Taktaközi-öntöző-főcsatorna kotrása közben elpusztultak télire már magukat elvermelt halak, közöttük védett fajok is .

(forrás: Tokaji Természetvédelmi Egyesület)

A cikk kérdésfeltevése, jogosan, hogy ki a felelős, aminek megállapítására minden bizonnyal vizsgálat is indul majd. Ugyanakkor az írásból az is kiderül, hogy nem egy elszigetelt esetről van szó. A kotrás következtében elpusztuló populáció problémája újra és újra jelentkezik. Ha ez így van, akkor az igazi kérdés az, hogyan lehetne elkerülni a további eseteket, csökkenteni a hibázás lehetőségét? 

Azt érdemes megvizsgálni, amit a megszólalók, egyfajta adottságnak tekintenek. 

"Azt a természetvédelmi szakemberek is elfogadják, hogy ezeket a csatornákat szükséges kotorni, csak az nem mindegy az élővilág szempontjából, hogy ezt mikor és milyen technikával végzik."

De miért is?

"A Tokaj közelében lévő csatornákon viszonylag gyakran kell kotrást végezni egy környezeti probléma miatt. Zsólyomi elmondta, a csapadékvíz-elvezető rendszert a Binét-árok táplálja, amibe a meredek hegyoldalakon lévő szőlőtelepítésekből mossa be a csapadék a löszt. Ez a lösz aztán eltömíti, feltölti a medret."

A Taktaközi-öntöző főcsatorna (forrás: Google Maps)

A vízfolyásban a túlzott mennyiségű hordalék természetesen okozhat vízi-környezeti problémát, de a kiváltó ok, az erózió, ebben a léptékben nem természeti (eredetű) jelenség, ahogy azt a cikk is megállapítja. Mindez, amúgy hivatalos forrás alapján is alátámasztható. Ehhez már elérhetőek az Országos Vízgyűjtőgazdálkodási Terv második felülvizságlati periódusának első dokumentumai .

Az anyag, tápanyagterhelésre vonatkozó háttérszámításaiból kiderül, hogy a Taktaközi-öntöző-főcsatornát a hidrológiai modellezések alapján becsülve 300 tonnát meghaladó erózió (hordalék) éri el, aminek kevesebb, mint 1%-a természetes eredetű, 99%-a mezőgazdasági, tehát a művelési módból adódó hatás (3-3 melléklet, http://vizeink.hu/wp-content/uploads/2020/12/1_Mellekletek.zip - víztest kód AEQ031).

A talajerózió mértéke (forrás: Magyarország Vízgyűjtőgazdálkodási Tervének 2. felülvizsgálata, I.Vitaanyag, 2020 december, 1.6. ábra )

Az Országos Vízgyűjtőgazdálkodási Terv az EU Víz Keretirányelvének jogszabályi hatálya alatt áll, ami egyértelműen leszögezi (9. cikkely), hogy a vizekben, az észszerűen elérhető jó állapothoz képest romlást okozó tevékenységet végzők felelősek az általuk okozott környezeti költségekért. Magyarul, a vízi-környezeti problémát okozó számára vissza kell csatolni az általa okozott költségeket, ezzel terelve a terhelést okozó tevékenység csökkentése, kiváltása felé. 

Ennek mondjuk mindenféle vízjogi csavar nélkül is egyértelműnek kellene lennie, hogy ha egy magántevékenység a közösség számára többletköltséget okoz, akkor a felmerült többletet az fedezze, akinek abból eközben haszna származik.

A vízfolyást elérő erózió csökkentésének számos módozata lehet, akár a szőlőművelés gyakorlatában érvényesítve. Ahogy például ennek a dörgicsei szőlősgazdának a tapasztalataiból is kiderül, ez nem feltétlenül valami életidegen dolog a szőlőben, hanem a termelést szolgáló tápanyag- és vízmegőrző szemlélet érvényesítése. 

De ha valaki, mindenáron ragaszkodik a talajfelélés melletti gazdálkodáshoz, akkor is célszerűbb előülepítő erdősávok és beszivárogtató területek (szép magyar kifejezéssel pufferzónák) kialakítására pénzt áldozni, mint az öntöző csatornában ülepíteni és kotorni... Erre a megelőzésre még agrártámogatást is fel lehet venni. Ráadásul mezőgazdasági eredetű erózió kéz a kézben jár az élő-vizeket érő (diffúz) tápanyagterheléssel, ami további problémákat, például algavirágzást és ebből következő halpusztulást is okozhat a horgászok nagy szomorúságára. 

Viszont a problémával való kényszerű (és kikényszerítendő) szembenézés a művelt terület és környéke számára is egészségesebb tájhasználaton alapuló új lehetőségeket tud előhívni. Ezekkel a kérdésekkel már a közgazdászok is tudnak értelmesen foglalkozni, míg egy sajnálatos módon egy elpusztult unka értékének számítása, sajnos csak számmisztika.


2020. dec. 16.

Erdőirtás és erózió - régen, meg nagyon régen (meg ma)

200 éve, de 4000 éve is ugyan az a történet

A tavak rétegződött üledéke egy időutazás. A rétegződés sebessége és összetétele alapján vissza lehet következtetni a tavat, vagy vízfolyást övező területek növényzetére, annak változására. Ebbe ásta bele magát két, nem rég közzétett tanulmány is. 
Az európaiak térnyerésével eluralkodó területhasználat Észak-Amerikában tízszeresére gyorsította a tájak talajvesztését. Az elmúlt száz év talajmennyiség mozgatására a természetben 3000 év alatt kerülne sor. 


Mielőtt valaki ennek hallatán már ráfordulna a nyugat / fehérek stb gyalulásra, a másik cikk feltárja ugyan ezen antropo tevékenységek, értsd erdőirtás és társai, mintegy négyezer éves nyomait szerte a bolygón, 632 tó vizsgálatával. Az eredmények rámutatnak: az üleddékképződés gyorsulását (értsd az eróziót) megelőzte az erdők jelenlétére utaló pollenek bemosódásának csökkenése (értsd az erdők kiirtása). Ezt a saját élet-lehetőségeinket nagy időléptékben felélő össznépi sportot csak egy-egy magasabb intézményi színvonalra vergődött civilizáció tudta helyenként, ideig-óráig megfékezni. 
A cikk általánosságban rámutat a talajvesztés és az éghajlatváltozás összefüggésére is, és arra, hogy már 4000 éve is befolyásoltuk bolygóléptékben a környezetet, nem a mostani széndioxid fröccsel kezdtük ezirányú ügyködésünket. 
 
Az erózió és csapadék-visszaforgatás leépítése a sivatag-gyártáshoz szükséges kontinentális szárítás kéz a kézben haladó részfolyamatai. Egy sivatagban aztán a klíma is más.   

Nem állapot, hanem pillanatfelvétel egy leépülés-folyamatról. Ez épp Chile, illusztráció a cikkből, de jöhetne a kép szinte bárhonnan.







2020. jún. 24.

Szaporodó villámárvizek szerte a Kárpát-medencében

Úgy tűnik, bizonyos összefüggések eljutnak a legmagasabb szintekre is, de vajon lesz-e valós akarat a cselekvésre?

"Klaus Iohannis államfő szerdai televíziós beszédében kijelentette: hatvan éve nem esett annyi eső júniusban Romániában, mint most. Az egyre szélsőségesebbé váló időjárási viszonyok között nem lesz elég megjavítani, megemelni a folyók melletti gátakat, átfogó erdősítési programra van szükség, hogy az erdők ne engedjék lezúdulni a vizet a hegyoldalakról"

https://index.hu/kulfold/2020/06/24/mar_harom_ember_meghalt_a_roman_arvizekben_egy_kislany_eltunt/
Elöntötte az árvíz Nagyenyedet

2020. jún. 16.

Előrehaladási jelentés a Kárpát-sivatag projekt állásáról

Az alföldi erdők középkori eltüntetése óta zajló leépülési folyamat jelen állásáról és dilemmáiról szóló tűpontos leírás. 

"A jó hír tehát, hogy most még van időnk összehangoltan tenni az ellen, hogy néhány évtized múlva Európa térképén Magyarországot sivatag jelölje." Ezzel az optimistának is tekinthető mondattal zárul a cikk ( https://www.valaszonline.hu/2020/06/08/magyarorszag-sivatagosodas-szarazsag-lukacs-balazs-andras-riport/ ), sok optimizmusra azonban a leírtak kevés okot adnak, ha nem engedünk teret a viznek. 
Érdemes a rácsodálkozni a cikkben leírt mikrofolyamatokra és körültekintve felismerni a párhuzamokat, nem a jelenségért, hanem az beszélgetésért kellett több száz kilométert utazni érte.